Díszbaromfi, fürj, páva, díszgalamb > Baromfi - wyw.hu

Ez az apró baromfi a klasszikus formájú tyúkok kedvelőinek igazi különlegesség. A számtalan színváltozat küzül pedig kedvünkre csemegézhetünk. Bármely udvar égkövei lehetnek. Népszerűsége Európában régóta töretlen. Számos előnyös, pozitív tulajdonsága mellett sajnos kis hazánkban csak maroknyi tenyésztő érez elhivatottságot a Holland törpetyúk iránt. Pedig még a kezdő baromfitartók is sikerrel tenyészthetik őket.

A mandarinréce – a fényrécék csoportjának legszebb képviselője – méltán viseli a „madárvilág ékszere” címet, hiszen a gácsérok tollazatának színpompája és a tollformák változatossága egyedülálló a récefélék között. Varázslatos nászruháját különleges dürgési mozdulatsoron keresztül mutatja be párjának, mely nemcsak őt, hanem az udvarló mandarinrécét szemlélő embert is elkápráztatja. Így hát nem csoda, hogy a madárkedvelők körében szerte a világon az egyik legnépszerűbb díszvíziszárnyas. Kelet - Ázsiában lombokkal körülvett tavak lakója. Nappal vízhez közeli tárgyakon, faágakon pihennek, inkább kora reggel és késő este aktívak. Már kora ősszel elkezdik a dürgést, költőterületekre vonulnak. Főbb költőhelyeik : Mandzsúria,Amúr és az Usszuri-vidék, Korea és Japán. A párok sok időt töltenek a megfelelő költőhely kiválasztására. kiválasztására. A lerakott tojások száma általában 10 -12 darab. A kisrécék általában 28- 30 nap alatt bújnak ki a tojásból.

A pulyka már méreténél fogva sem való a kertbe. Az ő számára még a falusi porták sem elég tágasak. Inkább tanyára, legelőre való. Egy-két pulykát nevelgetni is elég körülményes. Fehérjedúsabb takarmányt igényel, mint csirke, és levágására sem vállalkozik mindenki. Pulykát tehát csak akkor érdemes nevelni, ha ezt nem csupán gazdasági megfontolásokból, hanem kedvtelésből, érdekességként tesszük.

A selyemtyúk a házityúk egyik fajtája, amelynek egyedi a tollazata, tapintása olyan selymes, és puha, mint a selyem. Ennek a fajtának a bőre, a húsa és a csontja sötétkék színű, világoskék a fülcimpája, a szemei feketék, és a lábain 5-5 ujj található, a többi baromfi fajtának csak 4-4. Általában a selyemkakas 1,4-1,7 kg és a selyemtyúk 1,1-1,4 kg. A sötétkék hús miatt Európában inkább csak díszbaromfiként tartják. A tyúkok közül ez a fajta a legnyugodtabb és legbarátságosabb, hamar megszokja az emberi kezet. Engedelmes fajta. A tyúk rendkívül jó kotlós, remek anya. Kb. három tojást tojik egy héten.

A pézsmaréce, másképpen pézsmakacsa, népies nevén némakacsa (Cairina moschata) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Eredeti elterjedési területe Mexikótól délre Peruig és Uruguayig, de mára már a világ minden táján tenyésztett úszómadár lett. A vadon élő pézsmarécék eredetileg fekete színűek, és csak nagy ritkán bukkan fel tollazatukban egy-egy fehér toll. Hasukon irizál a tollazat. A vadon élő pézsmarécék szeretnek a fák sűrű lomb koronájában elrejtőzködni a hívatlan látogatók elől. Ha a pézsmarécéket megzavarják csak lassú szárnycsapásokkal képesek a levegőbe repülni. Főleg reggel és este aktívak, a köztes időszakban inkább pihennek. A néma kacsa népszerűségének egyik titka hogy igen halk. Inkább csak sziszeg és halkan hápog.

A gazdasági fürjeket leginkább hobbiméretű tenyészetekben tartják gazdasági céllal, olyan mennyiségben, amennyi a családi szükségletek kielégítésére elegendő. De persze felbukkannak díszmadárként is. A fürjeknek nagyon sok színváltozata van így joggal nevezhetjük őket dísz-baromfiaknak. A Coturnix fajtájú példányok egymással nagyon könnyen kereszteződnek, Magyarországon inkább gazdasági fürjként ismertek. A kiválasztás inkább gazdasági szempontok alapján történik, fő kiválasztási szempont a nagy testtömeg és a nagy tojáshozam. Tenyésztésükkel nem sokan foglalkoznak mert a fürjtenyésztés kultúrája még nem nagyon elterjedt hazánkban. Sajnos a magyarok többsége idegenkedik a kisméretű madarak táplálékként fogyasztásától és a fürjtojás sem túlságosan kelendő. Többnyire hobbitenyészetekben tartják őket, főleg a családi szükséglet kialakítása céljából. De szívesen tartják díszmadárként is őket. A fürjek tartásánál nagyon lényeges szempont hogy minél változatosabban etessük őket.

A páva nem rendszertani kategória, több nembe tartozó fajnak is ez a magyar neve. A Pavo nem fajai és az Argus-páva Ázsia lakói. A kongói páva pedig Afrika lakója. Az indiai páva hossza 110-125 cm (a nőstényé 95 cm), szárnyhossza 46 cm (40 cm). A zöld páva hossza 3 méter (a hím).

Parkok, kertek látványos madarát, a pávát (Pavo cristatus), már az ókorban szerencséjük volt az európaiaknak megismerni. India nemzeti madara a párzási időszakban való udvarlás céljából kialakult, de a valós testméret megnövelése miatt a ragadozók elleni védekezésben is jó szolgálatot tevő káprázatos színezetű módosult háttollazatának köszönheti elsősorban népszerűségét. A páva több évezredes háziasítás ellenére sem domesztikálódott olymértékben, mint a házityúk fajok. Megmaradt az ember környezetében élő félvad madárnak.

Szeretnék Önöknek bemutatni egy tyúkot, mely eltér a megszokott "Tyúkképünktől": A Chabot. Összbenyomás: Kicsi, mélyállású, széles és tömör testtel, meredek farokkal és nagyon nagy fejpontokkal. A testrészei ellentétesek – a farok hosszúsága, a fejpontok nagysága és a mély állása – ebben van a sajátossága („a kis groteszk”). Az alaki előnyöket a szín és a rajz elé kell rangsorolni.

A gyönyörű kék páva, a leggyakoribb pávafajta, Indiából származik. Ebben a cikkben a történetét, természetes élőhelyeit, táplakozási szokásai és néhány tenyésztéssel kapcsolatos tudnivalót szeretnénk ismertetni.

Erős hatást keltő testét teljesen tollal befedett, vízszintes testtartású galamb.A farok kissé tölcsér formájú és felemelt tartású. Rövid lábtollak és többféle fejfelépítése. Minden színnek egyenletesnek, teltnek illetve tisztának kell lenni.Tükrös széles, folyamatos, fehér farok csíkokkal. Színes farok lehetséges színes,fehér farok lehetséges fehér felül- és alul párnázott. Pajzsos 7- 12 fehér szárnytoll. Szemei általában narancsszínűek. Ha a fej fehér akkor viszont a szem fekete. A szemgyűrű színe a tollazattól függ. A mellük széles. Tollazatuk dús. Szárnyuknak ha a farok alatt van, nem szabad elérni a földet.

maláj harcos egy régi Indonéz tyúkfajta. Már korán bekerült Európába és számos egyéb viador tyúkfajta kitenyésztéséhez felhasználták a maláj harcost. Háta széles, hosszú. Farktollazata keskeny, nem túl hosszú. Melltájéka széles, kerek, erős. Szegycsont fajtatiszta állatoknál kissé „kidőlt”. Szárnyak rövidek, szélesek.

(Tetraonidae, erdei tyukok), az ó-világi tyukokhoz tartozó madárcsalád. Fejük kicsi, csőrük rövid, tövén vastag és többnyire szélesebb, mint magas. Szárnyaik aránylag rövidek és lekerekítettek, farkuk középhosszuságu és egyenes, lábaik rövidek és izmosak. Körülbelül 20 nemből 170 faj ismeretes, melyek az egész világon el vannak terjedve, de még is leginkább az etiopiai és keleti, legszegényebben pedig az ausztráliai regióban vannak képviselve. Két alcsaládra osztatnak: a) mezei tyukokra (Perdicinae), melyek nyilt mezőn tanyáznak, ahová a fogoly (Perdix cinerea L.), a fürj (Coturnix dactylisonans Mey) tartoznak és b) a tulajdonképeni erdei tyukokra v. fajdfélékre (Tetraoninae).

Az erdélyi kopasznyakú tyúk régen honosult baromfifajtánk, egyike törvényileg védett háziállatainknak. Ennek a feltűnő külsejű tyúkfajtának az ősei valószínűleg Kis-Ázsiából a török hódoltság idején jutott el Erdélybe, ahol a 19. század elején figyeltek fel rá. Első ismert tenyésztője az erzsébetvárosi Szeremlei Lajos volt, aki az 1840-es években kezdett a kopasznyakúval foglalkozni. "Szeremlei tyúk" néven egy bécsi kiállításon mutatta be először 1875-ben, ahol az addig ismeretlen fajta általános feltűnést keltett. 1925-ben a bécsi kiállításon már erdélyi kendermagos (Siebenbürger Sperbe) néven szerepelt.

Perdrix Ill.), az óvilági tyukok csoportjába és a mezei tyukok családjába tartozó madárfaj, melyet jellemez, hogy a csőrét csekély viaszhártya borítja, orrgödrei csupaszok, zömöktestü, a rövid szárnyban a 3-5. evezőtollak a leghosszabbak, a fark rövid és 18 tollu s a fedőktől egészen takartatik, sarkantyuja nincs. Három palearktikus faja közül hazánkban a közönséges F. (P. cinera Loth.) él. Háta világosbarna, sötétebb és világosabb foltokkal, pofa és torok rozsdaszinü, a szem körül csupasz, vörös folttal, hasa fehér, nagy gesztenyebarna folttal, alsó szárnyfedőtollak fehérek, farka rozsdavörös, a 4 középső toll szürkén és barnásan sávolt. Szine különben változó. Csőre kékesszürke, lábai vörösbarnák. Hossza 26 cm.; szárnyhossza 16 cm.; farkhossza 8 cm. A fogoly hazája Közép - Európa. Magyarországon is gyakori, főleg síkságokon, vetéseken. A foglyok családokban élnek.Nagy kihívás számukra a tél amikor a hideg és a táplálékhiány nehézzé teszi életüket. Nagy szaporaságuk menti meg őket.