Magyar baromfifajták, őshonos baromfifajták > Baromfi - wyw.hu

A honfoglaló magyarság tyúktartásáról nincsenek adatszerű bizonyítékaink. A mindezideig létező és nagyra értékelt magyar tyúkfajta a középnagyságú sárga, fehér, és kendermagos színű változat a középkori évszázadokban alakult ki. Kisázsiai eredetű és a törökök által betelepített fajtának tekinthető az erdélyi kopasznyakú tyúk, amely a magyar tyúknál valamivel nagyobb testű, vadmadár formájú. Ezek a fajták hús-, és tojástermelésre egyaránt alkalmasak, melyek a külterjes tartási módot szorgalmas élelemkereső készséggel, edzett szervezettel, jól hasznosítják.

Adottságai és tenyésztési kultúrája alapján Magyarország az ökológiai típusú állattenyésztés egyik nagyhatalma lehetne. Ez természetesen szemléletváltást igényel. Hiába tudjuk ugyanis elméletben, hogy az ökológiai gazdálkodás nem képzelhető el természetes állattartás nélkül – ami különösen igaz a kisállatok, azon belül is a különféle baromfifajok tartására –, a minősített ökológiai gazdaságoknak csak töredéke foglalkozik állattartással.

A magyar tyúk a Magyarország különböző vidékein őshonos parlagi tyúkok tenyésztett változata, egyike törvényileg védett baromfifajtáinknak. Közép-Európa területére valószínűleg a kelták hozták be a házityúkot. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy a rómaiak tyúkjai nagyobb testűek voltak, mint az avarok által tartott tyúkok. A csekély számú lelet alapján feltételezik, hogy a honfoglaló magyarok valószínűleg Kelet-Európából hozták be magukkal a magyar parlagi tyúk ősi változatát. Ezek késői utódaiból kezdtek kialakulni 19. század végén a ma védett tyúkfajták.

Skót kutatók az erdélyi kopasznyakú tyúk furcsa küllemére keresték a genetikai magyarázatot – és meg is találták: az állat csupasz nyakáért összetett mutáció felelős.

Az iparszerű baromfitartás kétes korszaka előtt a magyar kacsa a paraszti gazdaságok legfontosabb víziszárnyasa volt. Míg a libát leginkább eladásra és tolláért tartották, addig a kacsanevelés – mely hagyományosan az asszonyok feladata volt – elsősorban a család ellátását szolgálta. A 19-20. század fordulójának szakírói szerint valamennyi baromfifaj közül a kacsatenyésztés a legkönnyebb, ez okozza a gazdának a legkevesebb gondot. A hagyományos családi gazdaságokban a kacsa a baromfifélék közt a sertés szerepét játssza. Falánk, mindenevő, jól összeállított takarmányon gyorsan megnő, és emellett meg is hízik.

A magyar kacsa parlagi fajtának tekinthető, eredeti hazai kacsafajta. Leggyakrabban fehér, ritkábban tarka és barna színben ismeretes. Testsúlya alapján a kisebb testű kacsafajtákhoz tartozik. Végtagjai rövidek, csőre színe a fehér változatnál sárgásvörös, a tarka változatnál szürkészöld, sárga pigment nélküli