Kacsa, házikacsa, kacsatenyésztés > Baromfi - wyw.hu

Hideg előnevelési szakasz, jó idõ esetén a kacsák már a kifutón tartózkodnak. Úsztatócsatornával, kifutóval ellátott kacsa törzsistálló Szárazföldi pecsenyekacsa utónevelés. Barbari illetve mulard növendék kacsák, zárt tartásban.

A házi kacsa rendszertanilag a madarak (Aves) osztályába, a lúdalkatúak (Anseriformes) rendjébe, a kacsafélék (Anatidae) családjába tartozik. E család nagyon változatos, három alcsaládra tagozódik és legalább 150 kacsafajt(át) foglal magában. Gazdasági szempontból a tõkés récébõl (1. dia) domesztikáció útján létrejött házi kacsának van jelentősége, míg az egyéb kacsafélék - a több száz díszkacsa faj(ta) - a hobbytenyésztõk állata. Gazdasági hasznuk legfeljebb közvetett.

Ezek az állatok meglehetősen zajosak, a szaguk is intenzívebb, mint néhány tojótyúké, lényegesen több vizet igényelnek, még akkor is, ha fürdésre nem, csak ivásra adunk nekik vizet. Egyszóval inkább a tágas falusi portákra, mint a szűkebb városi kertekbe valók. Előnyük viszont, hogy a zöldféléket lényegesen jobban hasznosítják, mint a tyúkok, és változatos, ízletes húst szolgáltatnak a konyhára.

A házikacsa a madarak osztályába, a lúdalkatúak rendjébe, a kacsafélék családjába tartozik. E család hatalmas és több mint 150 kacsafajt foglal magában. Az általánosan ismert házikacsa őse a tőkés réce, a többi faj tulajdonképpen úgynevezett díszkacsa.A tőkés réce érdekes módon a sarkvidékről származik, és nagyon könnyen szelídíthető, ezért is terjedt el valószínűleg mindenhol. Már az ókori görögök és rómaiak is fogyasztották. A kacsa valójában vízi madár de nagyon az alkalmazkodóképessége. Szárazföldön is kitűnően tartható, tenyészhető. A gácsér és tojó közt nincs lényeges különbség, bár néhány színváltozat esetére ez nem igaz. A kacsának dús a tollazata, de nem vetekszik a lúdéval. A kacsák alakja egy csónakhoz hasonlít. Úszóhártyáikat az ujjak közt a lábaikon találhatjuk. A táplálékot fogakhoz hasonló úszóredők segítségével szűrik ki.

Délkelet-Ázsiából Anglián keresztül terjedt el Európában. Extrém függőleges testtartású (valamikor pingvinkacsának is hívták), feltűnően mozgékony, vékony, különleges típust képviselő kacsafajta. Nyolc színváltozatban ismert a tenyésztése. Tojáshozama 200-at meghaladja. Élősúlya 1,6-2 kg a tojóknál, 1,8-2 kg a gácséroknál.

Teste csónak alakú. Lába úszóláb, ujjai között úszóhártya található. Csőre lapos, recés, lemezes csőr. Teste hátsó részén faggyúmirigy található. Csőrével rákeni a faggyút a tollazatára, így testéről lepereg a víz úszás közben. A magevés mellett szükségük van zöld táplálékra is. Apró csigákkal, rovarokkal, vízinövényekkel egészítik ki táplálékukat.

Klasszikus gazdasági fajta. Egyesíti magában a hús- és tojástermelő-képességet. A kacsahús termelésben egyedülálló fajtává nőtte magát. A pekingi kacsa azt jelenti a kacsahús termelésben, mint a leghorn tyúk a fehér héjú tojást termelő hibrid tyúkok között, vagy a plymouth tyúk a broiler anyai vonalaknál.

Normandiából származó nagy testü szép házi kacsafajta, mely mérsékelt éghajlat alatt szorgalmas tojó, gyorsan fejlődik, jól hízik, miért is parlagi fajtákkal való keresztezésre ajánlatos. Feje hosszi, keskeny, magas, homloka alacsony; hosszu lapos csőre elül szélesebb, mint tövénél. A kácsér csőrének szine fűzzöld, hegyén fekete folttal, a kacsáé narancssárga, feketés-barna nyereggel, vagyis nagyobb folttal. Háta és felső szárnya sötétbarna, szárnyfedői szürkés-barnák, farktollai sötétbarnák világosabb szegéllyel. Melle barna, piros-barna árnyalattal, az egyes tollak széles világosbarna szegéllyel; hasa és oldalai világosbarnák, sötétbarnán szinezve. A kácsér súlya 3-3 1/2 kg., ritkán 4 kg., a kacsáé 2-3 kg.

(Anas domestica buckinghamensis). A legszebb kacsafajta, mely Buckingham grófság fővárosától, a Thame partján fekvő Aylesbury-tól vette nevét. Csőre az állatnak halovány rózsaszín, tollazata hófehér s oly finom, hogy a lúdpehellyel vetekedik; bőre épp oly fehér, mint tollazata. Kitűnő húsa van.

A házikacsa rendszertanilag a madarak (Aves) osztályába, a lúdalkatúak (Anseriformes) rendjébe, a kacsafélék (Anatidae) családjába tartozik. E család nagyon változatos, három alcsaládra tagozódik és legalább 150 kacsafajt(át) foglal magában. Gazdasági szempontból a tõkés récébõl (1. dia) domesztikáció útján létrejött házikacsának van jelentõsége, míg az egyéb kacsafélék - a több száz díszkacsa faj(ta) - a hobbytenyésztõk állata. Gazdasági hasznuk legfeljebb közvetett.

Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házi kacsa őse. Kóborló egyedei sok felé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is

A mandarinréce, olykor mandarinkacsa (Aix galericulata) egy közepes méretű ázsiai díszmadár, amely a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozik.

A tőkés réce vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Jelenleg nincsenek elismert alfajai, mert a korábban alfajaiként kezelt madarakat mára önálló fajként kezeli a kutatók többsége. Korábban a tőkés réce alfajainak tartották a következő fajokat: Kormos réce (Anas ubripes), Floridia réce (Anas fulvigula), Mexikói.